GRANDPIERRE K. ENDRE
ŐSHONOS-E A MAGYAR A KÁRPÁT- MEDENCÉBEN?
(részletek II.)
Megjelent: 2005. december, Fríg Kiadó
MIRŐL TANÚSKODNAK RÉGI KÚTFORRÁSAINK?
A) ŐSGESZTÁNK, A TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ (9.-10. SZÁZAD)
Beszámolója félreérthetetlen:
Nimród halála után fia, Hunor népét Adzsem (Perzsia) tartományában támadás érte (Hunor ezt nyilván égi figyelmeztetésnek fogta föl, így hát Hunor) „Pannonija tartományába költözött. Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak a tartománynak, és az ő nyelvükön beszélnek az ottani népek.”
B) ANONYMUS A HONVISSZAFOGLALÁSRÓL
ANONYMUS műve, a Gesta Hungarorum arról szól, miként vezette vissza hazánkba Attila hun nagykirály örökségének visszavételére Álmos a magyar sereget, illetve Árpád miként verte ki a Kárpát medencéből a bolgárszláv megszállókat, és a segítségükre siető balkáni hadsereget, továbbá Árpád vezér különös lakomáiról, örömünnepeiről.
Próbáljuk összefoglalni Gesztája főbb vonásait:
1.) Attila örökségét jönnek visszavenni.
2.) Isteni erők segítik őket útjukban, küzdelmeikben.
3.) A vereckei szoroson átkelve Álmos hungár (magyar) vitézei Hungár tartományba, Hung(ár) várába, és a Hung(ár) folyóba ütköznek.
4.) Véres harcok helyett nagy népünneket, lakomázásokat, vigadozásokat rendeznek.
5.) A Geszta lépten-nyomon valósággal refrénszerűen ismétlődő formulái:
a - a sereg „minden veszteség nélkül” halad előre
b -„épen és sértetlenül tér vissza” táborhelyére
c -„semmiféle ellenség nem mutatkozott előttük, aki kezét merte volna emelni rájuk
d -nagy örömmel vonulnak tovább és tovább előre.
6.) Az ország szlávjait a bolgárszláv hatalom telepítette be, és valamennyi itt élő szláv befért egy közepes várba.
7.) Még a honvisszavétel befejezése előtt az itthoniak kérésére és közreműködésével, nagy munkálatokba, határvédő erődök, várak, gátak építésébe kezdenek.
8.) „Szabolcs, ez a bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva kiváló. Tehát…-összegyűjtötte a köznépet…(és) igen erős várat épített.”
9.) „Tas, Szabolcs és Tétény…az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítették”.
10.) „Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és a Tisza között vásárt rendelt”.
11.) „A föld lakosai kőkapukat építettek és ledöntött fákból nagy gyepűgátakat emeltek az ország határán”.
12.) „Az országhatár széleit hatalmas gátakkal megerősítették”
13.) Szovárd, Kadosa, Huba és Bors „a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket csinál”.
TOVÁBBI VÁRÉPÍTÉSI ÉS NYELVI BIZONYÍTÉKOK
ANONYMUS GESZTÁJÁBAN
1. „Bors vezér pedig …a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mert kicsiny volt.” (Kicsiny a bors, de erős – fontos nyelvi bizonyíték a lakosság magyar voltáról!)
2. Árpád vezér és nemesei pedig fölkerekedtek Hung várából s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort... egészen a Szerencse hegyéig…mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják azt a helyet.”
3. Végül mindez beletorkollik az Attila király városában és félig romos állapotában még mindig fönnálló kőpalotájában tartott hatalmas népünnepélybe, ahol az örömtől ujjongva mulatnak a honvisszavívók. „Árpád vitézei Magyarország vitézeivel (vagyis a hazai vitézekkel) együtt”; a regösökkel, síposokkal, kobzosokkal együtt; s ahol „a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüst edényekben hordák föl az ételt.” S ebben a betetőzést kifejező 46. fejezetben mindenre rácsattan az ige: mindaz, ami a vereckei szoroson való átkelés után végbement, „h á b o r ú n é l k ü l t ö r t é n t”. Vagyis Anonymus csodaműve a maga teljességében ellentmond a honfoglalási elképzeléseknek.
*
(Engedtessék meg itt egy talán kissé időelőtti megjegyzés: aki mindebből nem tudja kivenni, hogy Anonymus a magyar nép két részének, ágának örömteli egyesülését örökítette meg és úgy véli, erőszakos hódítás, honfoglalás történt, az bízvást visszakövetelheti tanáraitól az iskolapénzt.)
C) KÉZAI SIMON KRÓNIKÁJA (13.sz.)
„Miután tehát előadtuk a hunok eredetét…most lássuk, mikor tértek vissza ismét Pannoniába; a visszatérőknek kik voltak a kapitányai”. Kissé alább: „a nyolcszázhetvenkettedik esztendőben a hunok, vagyis a hungarusok újból Pannoniába indultak…”.
D) KÉPES KRÓNIKA (1358) :
„Kezdődik az előbeszéd a második bejövetelről:
A magyarok másodízben jöttek ki szittyaországból…a magyarok vagy hunok, latuinul pedig ungarusok…ismét benyomultak Pannoniába…”
E) CHRONICA HUNGARORUM (1473):
„A Krónikának ez a második része szól a magyaroknak Pannoniába történt második bevonulásáról…”
F) PETRUS RANSANUS MŰVE (1490)
„Sokan elhatározták közülük, hogy Szármáciát elhagyva Pannoniába mennek… fiaik és unokáik, valamint azok leszármazottai mindig vágytak arra, hogy Pannoniába menjenek, melyet egykor – mint hallották – őseik birtokoltak. Gyalázatos dolognak tartották ugyanis, hogy elfeledjék híres hazájukat”.
***
HIBBANTSD MEG ÉS URALKODJ!
Térjünk vissza a Habsburgokra. Megvesztegetéssel, árulók révén a magyar korona birtokába jutván, az oszd meg és uralkodj elvének alapján a Bécsi Titkos Kamarilla előnyösnek vélte, hogy a befogadott és az ősi magyar felségterületekre éhes nemzetiségeket a magyarok ellen uszítsa. Erre azonban csak úgy volt lehetőség, ha a magyar értelmiségiek közül is megnyernek némelyeket ennek az ügynek a szolgálatára. A nagy magyar 1848-1849 - i szabadságharc cári segítséggel – tehát két világhatalom összefogásával - történt leveretése után, a Bach-féle terrorkorszakban következett be ez; sikerült néhány írástudót az ügyük mellé állítani.
Világosan át kell látnunk az Ausztrián diadalmaskodó magyar szabadság által Bécsben keltett pánikot. Ferenc József, a császár a lealázkodásig süllyedve könyörögte ki a „minden oroszok cárjá”-tól a katonai beavatkozást, amelynek aztán, a hazai nemzetiségek föllázításával és osztrák segítséggel végül is sikerült eltiporni a magyar szabadságharcot. A Habsburg-ház kénytelen volt végleg fölismerni, hogy nem bír a „fékezhetetlen magyarokkal”. Ennek a „fékezhetetlenségnek” a magyar vitézségi hagyományokon túl a magyar hazaszeretetben és szabadságszeretetben gyökerező, illetve a nemzeti hagyományokra épülő büszkeség, a nemzeti öntudat volt az alapja. A Bécsi Titkos Kamarilla ennek a nemzeti öntudatnak az aláásására eszelte ki a „honfoglalás” és vele együtt a magyarság kései és dicstelen, gyökértelen eredetének elméletét.
Ekkor koholódott ki a „h o n f o g l a l á s” újonnan képzet, eladdig a magyar nyelvben ismeretlen nyelvújítási fogalmának politikai célokra való bevetése, fölhasználása (részletes feltárását lásd G. K. E. „Mi az igazság az árpádi bejövetel körül.” Bp., 1995). Idő folytán aztán ez a politikailag a 896. évi bejövetelre ráerőltetett, ránkpréselt, majd később hagyománnyá, rossz hagyománnyá fajult fogalmat, úgy is mondhatnánk: hagyománytagadó, hagyományellenes hagyományt a vezetés rejtett nemzedéki folytonossága, hatalmi, tudománypolitikai erőltetése szentesítette kimondatlan, íratlan törvénnyé. A megszokás viszont hatalmas nagy úr, nem ajánlatos szembeszállni vele. Ha pedig mindenki ugyanazt fújja, lassankint természetessé válik, mi több megszeghetetlenné, olyasmivé, amin már senki sem rágódik és ez nem is ajánlatos.
Jellemző, az idegenuralmak szellemiségére, hogy a bolsevizmus idején még a csapból is „honfoglalás” folyt. Ha valaki egy kalyibát, kutyaólat tákolt össze a falú szélén, már arról is „honfoglalás”-ként cikkeztek a lapok. Divatos közhellyé vált utcán és tudományban. S ki merne szembeszállni az árral? Ki töprenkedne azon, vajon helytálló-e s vajon régi kútforrásainkkal szemben megállja-e a helyét az, amit közvetve állít, hogy nem eredeti birtokosai, őshonosai vagyunk hazánknak, de fegyveres erőszakkal hódító elragadói, elfoglalói.
***
A „honfoglalás” idegenuralmi hatalmi nyomással elterjesztett elméletének éppen ez a célja: lenyesni a magyarság őstörténetét, és ezáltal aláásni a magyarság nemzeti öntudatát, összetartozás-tudatát, büszkeségét.
***
Mindezt áttekintve megállapíthatjuk: a „honfoglalás”-t vallókkal kapcsolatban a tárgyilagosság jegyében fölhozott egyetlen állítás, egyetlen mentség sem állja ki sem a történelmi, sem a logikai vizsgálatot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
